interview video by Philipp Helga
Light Seance / interactive light installation (solo show) Kunsthalle Budapest [21.03.-26.04.2015]
Made especially
for the space of the Kunsthalle, the installation seeks to transpose artistic
research into practice by actively involving the viewer. In these works which depend
on the recipient’s activity, the viewer is
recast as a researcher, creator and discoverer, and the works are projected in
the exhibition space by means
of light controlled by the viewer. It is more like an event
that an exhibition.
The interactive light installations give us insights
into Hungarian light art in the past ninety years. The exhibited reflections
are installed on mirror surfaces in the dark exhibition space, which the
viewers can project on the walls with the help of torches. The works are placed
in chronological order, so the further in the viewer goes, the earlier works of
light-art she or he will find.
 |
| [Fig.1.] |
The archive images shows already not – or in a changed
way – existing light based works.
The difficulty to keep these works derives from the
medium, since it’s light based, - as in
the case of media installations - mostly created for an event, space
specifically, losing their original
form in a little while. Immaterial works (light, digital or virtual) cannot be
seen or perceived without a technical medium. After the shows, the works do not
exist in the physical sense. Documenting
is especially important in this instance; however, photography and video are, for
the most
part, unable to capture the environment of the work, its intellectual, physical
and spatial aspects – its aura. Hard to preserve and hard
to perceive, the “aura” is in the focus of
this research. How can the aura of a technology-based work be preserved and conveyed?
By conjuring up the creations of artists past and
present, the artist’s choice focuses on a perhaps less visible trend in
Hungarian art, which resides in the mutually inspirational borderland of art
and science.
[Fig.1.] : A scene from an evening of
phantasmagoria theatre from the late 18th and eraly 19th century /Phantasmagoria,
from 'Memoires Recreatifs Scientifiques et Anecdotiques' by Etienne Gaspard
Robertson (1763-1837), Paris, 1831.
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
REFLECTIONS
The exhibition refers to Hungarian artists who employ light
in many different ways to create works of art. The list was drawn up with the intention
of exploring this area, but it is by no means exhaustive. Arranged side by side,
twelve installations demonstrate the changes in technology and content, as well
as numerous interesting phenomena, including the relationship with the process of
making the work. While László Moholy-Nagy
described one of his plans to a factory over the telephone, Attila Csörgő constructs
his machines himself. Through concepts ranging from the Utopian to the spiritual
use of light, it transpires that this medium too is able to convey a vast array
of messages. Clearly too different eras have their own light, since light
sources are also subject to continuous change.
László Alexander’s Light Organ [Fig.2.] is considered to
be the first Hungarian related work of light art, which he presented in Kiel in
1925. László Moholy-Nagy himself evoked the performance that visualises sounds
by means of coloured lights in his Light–Space Modulator [Fig.3.], created
between 1922 and 1930. The illuminated construction projected a permanently
changing shadow play in the exhibition space, which the artist then recorded on
film. His footage is more than a document, as is Attila Csörgő’s 1996 Hemisphere [Fig.4.] where the human eye perceives the revolving source of light in a different
way from the camera. “Seeing” (perceiving) the phenomenon requires time and a device
capable of recording it (a camera). György Kepes’s works revealed this very realm
invisible to the eye. His 1970 Photo-Elastic Pavement [Fig.5.] is an interactive
walking surface which, by means of its sensors, reacts to the movement of the pedestrian
with continuously modulating lights. Nicolas Schöffer, who developed the theory
of light–space–time dynamics, created large-scale mobile sculptures for public spaces
and occasionally even road vehicles. The largest of his works, La Tour Lumière
Cybernétique (1963) [Fig.6.]would have been a 324-metre-high tower of light. A
similar but accomplished work of his (currently under reconstruction) is in
Liège, which raises one of the fundamental problems of technology based works.
Gábor Csongor Szigeti’s collection of flashing lights, PULSE 2.0 (2013) [Fig.7.] records these very moments of running/not running. Attila Csáji reverses
an irreversible process in his large-scale public-space projection Return [Fig.8.] that was presented in Copenhagen in 2002. A candle burns out and then relights.
A wonderful example of light art occurring in time is Bálint Bolygó’s SHM
Lissajous (2001–2006) [Fig.9.] where a pendulum set in motion by the viewer scratches
soot off a sheet of glass, letting through the light from the projector behind it.
This way the installation continuously (re)writes itself. Lajos Dargay’s 17-metre-high
Tower of Light (1978) [Fig.10.] consists of 10“storeys” and involves interactive
use by the viewer. Its electronic “brain” assigns various different movements and
light actions to acoustic noises and sounds in its environment. In this way,
the work continuously transformed. Exhibited in 2009 and using UV light, András
Mengyán’s Polyphonic Visual Space III. [Fig.11.] analyses from the viewpoint
of perception the simultaneous and subsequent harmony of events occurring in space.
Gyula Várnai’s One Rare Moment I. [Fig.12.] location-specific light installations
set in motion the space of the Kiscell Museum in 2006 by projecting the
structure of the building onto that space. The unsteady “deck” of the aisle of
the former church rendered insecure the perception of space and time. Erik
Mátrai’s Sphere [Fig.13.] , a UV light installation was first exhibited in 2007,
and gradually it assumed a form that incorporated the viewer. Mátrai explores
the spiritual layers of light by means of light and media art.
[Fig.2.] Alexander László: Farblichtmusic (1925-) Ein
Farblichtkonzert von Alexander László painted by Matthias Holl, Breitkopf
& Härtel, Wiesbaden – Leipzig
[Fig.3.] Moholy-Nagy László: light-Space-Modulator 1922-1930
[Fig.4.] Attila Csörgö: Hemisphere 1996
[Fig.5.] György Kepes: Photo-Elastic Pavement 1970.
[Fig.6.] Nicholas Schöffer: La Tour Lumière Cybernétique 1963 (plan)
[Fig.7.] Szigeti Gábor Csongor: PULSE 2.0 USER EXPERIENCE, Veszprém, Hungary 2013
[Fig.8.] Attila Csáji: Returning, projected animation, Lux Europae, Copenhagen 2002
[Fig.9.] Bálint Bolygó: SHM Lissajous (2001-2006)
[Fig.10.] Lajos Dargay: high Tower of Light, Eger 1978
[Fig.11.] Mengyán András: Polyphonic Visual Space III. Painted aluminum, UV light 2009
[Fig.12.] Gyula Várnai: Ritka pillanatok egyike I. 2006. BTM / Fövárosi Képtár − Museum Kiscelli, Budapest
[Fig.13.] Mátrai Erik: Orb, installation, d=180cm 2007
[Fig.3.] Moholy-Nagy László: light-Space-Modulator 1922-1930
[Fig.4.] Attila Csörgö: Hemisphere 1996
[Fig.5.] György Kepes: Photo-Elastic Pavement 1970.
[Fig.6.] Nicholas Schöffer: La Tour Lumière Cybernétique 1963 (plan)
[Fig.7.] Szigeti Gábor Csongor: PULSE 2.0 USER EXPERIENCE, Veszprém, Hungary 2013
[Fig.8.] Attila Csáji: Returning, projected animation, Lux Europae, Copenhagen 2002
[Fig.9.] Bálint Bolygó: SHM Lissajous (2001-2006)
[Fig.10.] Lajos Dargay: high Tower of Light, Eger 1978
[Fig.11.] Mengyán András: Polyphonic Visual Space III. Painted aluminum, UV light 2009
[Fig.12.] Gyula Várnai: Ritka pillanatok egyike I. 2006. BTM / Fövárosi Képtár − Museum Kiscelli, Budapest
[Fig.13.] Mátrai Erik: Orb, installation, d=180cm 2007
Fényidézés /
interaktív fényinstalláció (önálló kiállítás) Mélycsarnok - Műcsarnok, Budapest [21.03.- 26.04.2015]
Kifejezetten a Mélycsarnok készített installáció egy művészeti kutatás gyakorlatba történő áthelyezésére irányul. A befogadó
aktivitására építő munkákban
a néző kutató-alkotó,
felfedező pozícióba
kerül: a műveket az
általa irányított fény rajzolja ki a kiállítótérben. A mű így inkább egy
eseményként értelmezhető.
Az installációi a magyar fényművészet elmúlt 90 évébe nyújt betekintést. A megjelenített
emlékezések, reflexiók tükörfelületeken helyezkednek el a sötét térben,
amelyeket a nézők elemlámpa
segítségével vetíthetnek a falakra. A munkák időrendben sorakoznak, így minél beljebb halad a látogató,
annál korábbi fényművészeti
alkotásokkal találkozhat.
Az archív képek ma már nem létező - vagy megváltozott állapotú - fényműveket ábrázolnak. Az ilyen típusú
installációk ugyanis legtöbbször alkalomra, hely specifikusan készülnek. Az anyagtalan
művek (fény-,
digitális vagy virtuális munkák) technikai hordozó nélkül nem láthatók, nem
érzékelhetők. A művek a kiállítások befejeztével – fizikai értelemben – nem léteznek. A dokumentáció szerepe ezekben az esetekben
különösen fontossá válik, de a fotó, a videó többnyire nem rögzíti a mű környezetét, szellemi és fizikai
összetevőit, a
térbeliséget, illetve a művek
auráját. Az ’aura’ mint nehezen megőrizhető, nehezen
érzékelhető tényező áll a kutatásának középpontjában.
Miként őrizhető meg és hogyan közvetíthető egy technikai alapú mű aurája?
A fény jegyében történő alkotói válogatás – a történeti és kortárs alkotók
munkáinak megidézésével – most a magyar művészet egy talán kevésbé látható vonulatát állítja középpontba, amely a művészet és tudomány egymást kölcsönösen
inspiráló határvidékéről
származik.
[Fig.1.] : jelenet a phantasmagoria színházból a késő 18th és kora 19th szazadból / Phantasmagoria, from 'Memoires Recreatifs Scientifiques et Anecdotiques' by Etienne Gaspard Robertson (1763-1837), Paris, 1831.
REFLEXIÓK
A kiállítás olyan magyar alkotókra hivatkozik, akik a
fényt a legkülönbözőbb módokon használják fel műalkotások
létrehozására. A felsorolás e terület kutatásának szándékával, de nem a
teljesség igényével készült. Tizenkét installációban egymás mellett megjelenítve
jól megfigyelhető a technikai és tartalmi változás, illetve számos érdekes
jelenség, például az elkészítés mikéntjéhez való viszony. Míg Moholy-Nagy
László egy alkalommal telefonon diktálta le tervét egy gyárnak, addig Csörgő Attila saját
maga építi gépezeteit. Témáját tekintve az utópikus elképzelésektől a fény
spirituális használatán át nyilvánvalóvá válik, hogy ez a médium is alkalmas a
legkülönbözőbb tartalmak megjelenítésére. Az is világossá válhat,
hogy a különböző koroknak
saját fényük van, hiszen maguk a fényforrások is folyamatosan változnak.
Alexander László Fényorgonája [Fig.2.] tekinthető az első magyar
vonatkozású fényműnek, amelyet Kielben mutatott be 1925-ben. A hangokat
színes fényekkel vizualizáló előadásra Moholy-Nagy László is hivatkozik, akinek Fény-tér-modulátora [Fig.3.] az 1922–1930
közötti időszakban készült.
A megvilágított konstrukció olyan állandóan változó árnyjátékot vetített a térre,
amit az alkotó filmen rögzített. A felvétel több mint dokumentáció, hasonlóan Csörgő Attila 1996-ban készült Félgömbjéhez [Fig.4.],
ahol a forgó fényforrást a szem valójában nem úgy érzékeli, mint a kamera. A jelenség
‘látásához’ (érzékeléséhez) az idő és egy azt rögzítő eszköz (kamera)
szükséges. Kepes György munkái is éppen ezt a szem számára láthatatlant tárták fel.
1970-ben készített Fotó-elasztikus járdája [Fig.5.] olyan interaktív járófelület, amely
érzékelői révén a járókelő mozgására
folyamatosan modulálódó fénnyel reagált. A fény-tér-idő-dinamika
elméletek kidolgozója, Schöffer Miklós nagyméretű mozgó
szobrai köztereken, olykor gépjárműveken jelentek meg. Elképzelései közt a legméretesebb az
1963-as La Tour Lumière Cybernétique [Fig.6.] 324 méter magas fénytorony lett volna.
Hasonló, de megvalósult műve Liège-ben található, amelyet pillanatnyilag
rekonstruálnak, s ami a technikai alapú művek egy
alapproblémáját veti fel. Szigeti Gábor Csongor 2013-as PULSE 2.0 [Fig.7.]című villogó lámpagyűjteménye épp ezeket
a működés és nem működés pillanatokat
rögzíti. Csáji Attila egy visszafordíthatatlan folyamatot forgat vissza. Visszatérés [Fig.8.] című nagyméretű köztéri projekcióját 2002-ben
Koppenhágában mutatta be. A gyertya elég, majd újragyullad. Az időben zajló
fényművekre kiváló példa Bolygó Bálint SHM Lissajous [Fig.9.] (2001–2006) című műve, amelyben egy inga (amit a néző hoz mozgásba) kaparja le a kormot az üveg felületéről, így
engedve utat a mögötte világító vetítőnek. Az installáció
így folyamatosan átírja, újraírja önmagát. Az interaktív felhasználáshoz
kapcsolódik Dargay Lajos 1978-ban felállított, 17 méter magas, 10 ‘emeletnyi’
üvegszintet magában foglaló egri Fénytornya [Fig.10.]. Elektronikus agya a környezetből származó
akusztikus jeleket, hangokat frekvenciatartományonként más-más mozgás-, illetve
fényakcióval kötötte össze. A mű így vizuálisan folyamatosan változott. Mengyán András
Polifónikus vizuális tér III. [Fig.11.] című, 2009-ben
kiállított, UV fényt használó művénél a térben zajló események önálló, egy időben és egymás
után történő összhangzatát elemzi az érzékelés szempontjából. Várnai Gyula Ritka pillanatok egyike I. [Fig.12.] című, hely specifikus
fényinstallációja a Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum terét mozgatta meg
2006-ban, rávetítve arra saját vázát. A templomhajó megingó „fedélzete”
elbizonytalanítja a tér- és időérzékelést. Mátrai Erik Gömb [Fig.13.] című, UV-fényinstallációja először 2007-ben volt látható, majd idővel méretesebb, a nézőt is magába
foglaló formává bővült.
Mátrai a fény spirituális rétegeit vizsgálja, melyhez egyszerre használja a fény-
és a médiaművészet eszközeit.
[Fig.2.] Alexander László: Fényorgona / Farblichtmusic (1925-) illusztráció: Ein
Farblichtkonzert von Alexander László painted by Matthias Holl, Breitkopf
& Härtel, Wiesbaden – Leipzig
[Fig.3.] Moholy-Nagy László: fény-tér-modulátor 1922-1930
[Fig.4.] Csörgö Attila: Félgömb 1996
[Fig.5.] Kepes György: Foto-elasztikus járda 1970.
[Fig.6.] Schöffer Miklós: La Tour
Lumière Cybernétique 1963 (terv)
[Fig.7.] Szigeti Gábor Csongor: PULSE 2.0 (installation, variable sizes), USER EXPERIENCE kiállítás, Veszprém, Hungary 2013
[Fig.8.] Csáji Attila: Visszatérés, animált projekció, Lux Europae kiállítás, Koppenhága 2002
[Fig.9.] Bolygó Bálint: SHM Lissajous, fém, üveg, súly, vetítö, korom (2001-2006)
[Fig.10.] Dargay
Lajos: Fény torony a csebokszári lakótelep
Eger 1978
[Fig.11.] Mengyán
András: Polifónikus vizuális tér III. 660x300x250cm UV fény 2009
[Fig.12.] Várnai
Gyula: Ritka pillanatok egyike I. helyspecifikus
fényinstalláció (fémház, izzólámpa, kábelek, acéldrót, trafó) BTM / Fövárosi
Képtár − Kiscelli Múzeum, Templomtér
[Fig.13.] Mátrai
Erik: Orb, installation, diaméter:180cm 2007
Publication / Publikáció:- Rónai-Balázs Zoltán: Fényidézés a Mélycsarnokban,ÚjMűvésze 2015.04.szám/ HU
New pieces of the Light Seance is exhibited on the
LUMINA - Hommage à György Kepes, (group exhibition) Deák 17 Galéria,
Budapest / HU
( photo by Gombos Bori and Molnár Levente)
Flóra Mészáros article about the LUMINA ‒ Hommage à Kepes György show (the text is Hungarian, but the images are really good):
Mészáros Flóra írása a LUMINA ‒ Hommage à Kepes György kiállításról az ÚjMűvészet Online-on: Az önmagába visszatérő fény
Tünde Sipos interview with Dorka Kaposi about the LUMINA ‒ Hommage à Kepes György show (the text is Hungarian, but the images are really good)
Sipos Tünde interjúja Kaposi Dorkával a LUMINA ‒ Hommage à Kepes György című
kiállításról a Kortárs Online-on: Kalandos fénykeresés
http://www.kortarsonline.hu/2015/12/kepzo-kalandos-fenykereses/29656
kiállításról a Kortárs Online-on: Kalandos fénykeresés
http://www.kortarsonline.hu/2015/12/kepzo-kalandos-fenykereses/29656
VALOSEANSSI – LIGHT SEANCE in Helsinki / FI
galleria U Kaisaniemenkatu 10. 00100
[12.1.–.25.2.2016]
My solo show in the Kunsthalle Budapest is mentioned in the Újművészet (Hungarian art magazine): An Inquiry About Fine Arts Events and Artists in Hungary 2015
“… the International Year of Light has placed several Hungarian artists in a broader contextual spectrum and has drawn attention to them, while it elevated others, like Tamás Szvet, from the crowd through the exhibition at Mélycsarnok (the Vault of Arts, part of the Hall of Arts) titled Light Seance.” Brigitta Muladi (art historian)
read online: http://www.ujmuveszet.hu/2016/05/an-inquiry-about-fine-arts-events-and-artists-in-hungary-2015/
In Praise of Shadows
workshop with Tamás Szvet
Renaissa Nagato / Yamaguchi / Japan
organised by the Artist in Residency program in Akiyoshidai International Art Village AIAV
11.02.2016
Music: Tomoko Mukaiyama - Amsterdam x Tokyo - Karen Tanaka : Techno Etudes (2000)